Párizs 2024: Újra Franciaország az olimpiai bajnok

Létrejött az „álomdöntő”, a tokiói olimpia judós csapatversenyének visszavágója, a parádés csata végén a francia válogatott ünnepelhetett. A magyar csapat nem jutott tovább az első körből Olaszország ellen.

A májusi csapat világbajnokságot idézte sorsolásunk, annyiban legalábbis, hogy Abu-Dzabiban is összecsaptunk az olasz válogatottal, s találkozhattunk volna a grúzokkal is. A világbajnoki olasz-magyar meccs nagyon nem sikerült a mieinknek, 4–0 arányban nyertek a taljánok, de az ottani párosításból egy sem köszönt vissza itt, a párizsi olimpián.

Az első párosban, a +90 kilogrammban Vég Zsombor az olaszok Európa-bajnoki bronzérmesével, az egyéni küzdelmekben vele egy súlycsoportban szereplő Gennaro Pirellivel csapott össze. Akárcsak a ceglédi judós, Pirelli is egy győzelemmel és egy vereséggel zárta az egyéni versenyt, a későbbi ezüstérmes grúz Sulamanidze búcsúztatta. Vég Zsomborral korábban még sosem meccselt.

Zsombor kezdett aktívabban, de már az első percben meglazult rajta a vállrögzítő szerkezet, amely a sérült ízületet igyekszik összetartani, dr. Hidas Péter, a válogatott keretorvosa segített megigazítani. Az eset egy kicsit kizökkentette a magyar fiút, mert Pirelli szinte földharchelyzetből el tudta dobni egy vazariért. Több mint két perc volt ekkor még hátra, ez lehetőséget adott a szépítésre. Pirelli örömmel bonyolódott földharcba, csaknem egy percen át gyömöszölte Vég Zsombort, ezzel is ment számukra az idő. Az utolsó percben már csak egy rohamot sikerült indítani, de ezzel már nem jött össze az egyenlítés (0–1).

Következett az 57 kilogramm, amelyben kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnoki ötödik helyezett 52 kilósunk, Pupp Réka az olaszok 57 kilós indulójával, Veronica Toniolóval találkozott. A junior-világbajnok, huszonegy esztendős riválist, az olasz judo egyik nagy ígéretét az egyéni versenyben a japán Funakubo az első körben búcsúztatta.

A párizsi csapatversenyben Toniolo kezdett erősebben, földharccal és dobásokkal is próbálkozott, de a második perc végére kiegyenlítődni látszottak az erőviszonyok. A harmadik perc elején az olasz kapott intést kilépésért, majd a negyedik perc közepén Réka lerántásért. Következett a hosszabbítás, amely újabb magyar intéssel rajtolt, a paksi judós menekülni próbált egy kellemetlen fogásból. A hosszabbítás második perce Rékáé volt, de a harmadik végén már Toniolo akarata érvényesült, ipponnal megnyerte a párharcot (0–2).

A harmadik küzdelemben a papírforma igen levés esélyt ígért számunkra, az egyébként 66 kilogrammban szereplő Pongrácz Bencére az olaszok 73 kilós nagyágyúja, a kétszeres világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok Manuel Lombardo várt, aki egyéniben néhány napja a bronzmérkőzésig jutott. Az első percben sikerült kifordulni Lombardo dobásából, de a bírók önveszélyes technika miatt (Pongrácz Bence az ítélet szerint fejjel érkezett a tatamira) leléptették a dunakesziek judósát (0–3).

Innen már nagyon nehéz lett volna visszakapaszkodni, különösen úgy, hogy a negyedik kör a 70 kilósoké volt, ahol 63 kilogrammos világ- és Európa-bajnoki bronzérmesünkre a hollandról néhány hónapja olasz színekre váltó rutinos klasszis, a négyszeres Európa-bajnok Kim Polling várt. Özbas Szofi minden erejét latba vetette, s a második percben Polling már két intésnél járt. Továbbra is a BHSE judósa volt az aktívabb, befordulásaival meg tudta előzni Pollingot, de a hosszabbításig nem tudott újabb intést kicsikarni. Végül nem is volt szükség bírói beavatkozásra, Szofi újabb kísérlete aranypontos vazarit ért (1–3).

Az ötödik párosban, a 90 kilogrammban lépett tatamira olimpiai bronzérmesünk, Tóth Krisztián, aki a saját súlycsoportjából kapott ellenfelet, a világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnoki bronzérmes Christian Parlati személyében. Szép emlékünk már volt kettejük összecsapásáról, a 2022-es szófiai Európa-bajnokságon az MTK Budapest judósa nyerte összecsapásukat.

Számunkra a meccsben maradás volt a tét, de Parlati kezdett jobban, s az első intést a magyar neve mellé írták fel, majd a harmadik perc végén a másodikat is. Tóth Krisztiánnak nem ízlett Parlati stílusa, s végül az utolsó percben nem is tudott ellenállni neki, ipponnal szerezte meg a végső győzelmet Olaszország (1–4). A Gercsák Szabina–Asya Tavano meccsre már nem került sor, ezzel véget ért számunkra a párizsi olimpiai judotorna.

„Egy jó formában lévő csapattal, egy kis szerencsével meg tudtuk volna őket fogni – vélekedett Tóth Krisztián. – Óriási dolog volt, hogy a csapat kijutott az olimpiára, ez egy hatalmas lépcsőfok volt Magyarországnak, az pedig, hogy kikaptunk, sajnos benne van a judóban, én sem tudtam hozni a meccsemet sajnos. Nem repesek az örömtől, bízok benne, hogy a srácok ezt majd pótolni fogják négy év múlva.”

„Szerencsére benne annyira másképp zajlik le egy csapatverseny, rossz érzésű stresszt vagy elvárást nem teszek magamra, a csapatversenynek teljesen más hangulata és ereje van, teljesen más energiák vannak az emberek között, mint egy egyéni versenyben. Hálás vagyok érte, hogy ebből kaphattam, mert az egy dolog, hogy az én meccsem az én javamra dőlt el, de a saját szintjén mindenki ugyanannyit rakott bele. Ez tényleg úgy megy, hogy mindenki egyért, egy mindenkiért, az örömben és a bánatban is osztozunk” – mondta Özbas Szofi.

„Már ismertem az ellenfelemet, egész jóban vagyunk, vártam nagyon a küzdelmet, úgy gondoltam, ez egy nagyon jó és izgalmas meccs lesz, de a bíráskodás egy picit hamarabb véget vetett ennek, leléptettek, mert leért a fejem, belülről nem éreztem annak. Nagyon büszke vagyok a csapatra, nekem nagyon sokat jelent, hogy ezzel a csapattal itt lehettem, ilyen emberek mellett végigcsinálhattam egy olimpiát egyéniben és csapatban is, ez felejthetetlen élmény nekem. Mindenki mindent megtett, még hogyha ez most nem is látszott az eredményeken, nagyszerű csapattal érkeztünk Párizsba, sokkal fényesebben is sikerülhetett volna ez az olimpia” – jegyezte meg Pongrácz Bence.

„Jó volt, hogy én kezdhettem, nagy teher lett volna nekem, ha a többiek után jövök. Nem tudom, hogy mi történt ezen a meccsen, annyira fókuszáltam, hogy harminckilenc másodperccel a vége előtt láttam, hogy vezet vazarival az ellenfél. Biztonságban éreztem magam a szőnyegen, a földharcnál is, azt hittem, jól állok, indulgattam, aztán amikor tudatosodott bennem, az nagyon kizökkentett, már nem sikerült behozni. Jó az olasz, de bíztam benne, hogy verhető, rossz érzés a vereség, főleg mert ilyenkor nem csak magamért küzdök” – így Vég Zsombor.

„El tudtam volna képzelni magunknak egy könnyebb első mérkőzést, mert tudtuk, hogy az olaszoknak nagyon erős csapatuk van. De büszke vagyok a csapatra, mindenki felvállalta azt a részt, ami rá volt szabva, mindenki beleállt a küzdelembe. Igen szomorúak vagyunk, hogy kikaptunk, de emelt fővel mehetünk haza erről a csapatversenyről – nyilatkozta Pupp Réka. – Ami a saját mérkőzésemet illeti, nagyon sajnálom, mert közelinek éreztem, nem lehetetlen küldetésnek megfogni az olasz lányt, nagyon sajnálom, hogy a csapathoz nem tudtam egy pontot hozzátenni. A végén ott maradt a kezem, amit nagyon lezárt, hiába próbáltam forogni, abból esés lett. Ettől függetlenül mentem egy hosszabbításos mérkőzést ismét, beletettem mindent, nagyon elfáradtam, ebből a szempontból nincs hiányérzetem.”

„Nem volt jó érzés, hogy már nem kerülhetett rám sor, nagyon szerettem volna még egyszer itt szőnyegre állni, igaz nekem tegnap volt a nagy csatám, öt kilót fel kellett szednem négy óra alatt, ez volt a feltétele annak, hogy be tudjak mérni a plusz hetvenbe és a csapat el tudjon indulni. Nekem tegnap ez volt a küzdelmem, hála istennek sikerült. Azt nem részletezném, hogyan” – fűzte hozzá Gercsák Szabina.

Az olaszok a mieink után sem álltak meg, legyőzték az esélyesebbnek tartott grúz válogatottat is, majd továbbléptek az üzbégeken is, az elődöntőben a rendkívül koncentrált francia együttes állította meg a menetelésüket.

A címvédő bejutott a döntőbe, akárcsak a másik ágon a japán válogatott, amely azért átélt nehéz pillanatokat, a spanyolokat például csak aranypontos csatában tudta felülmúlni.

Jöhetett az álomdöntő, a tokiói olimpia visszavágója. Akkor nagy meglepetésre a franciák legyőzték a hazai pályán szereplő japán csapatot.

Már az első párharc nagyon szoros volt, a 90 kilogrammban Murao Szansiro végül a hosszabbításban dobta el Ngayapot, majd a +70 kilósoknál Takajama és Dicko kissé egyenlőtlen párharcából nagy meglepetésre a legalább ötven kilóval könnyebb japán a jött ki jobban (2–0).

Következett a négyszeres olimpiai bajnok Teddy Riner, aki Párizsban is összecsaphatott a japánok nehézsúlyú judósával, Szaito Tacuruval. A francia óriás – alighanem pályafutásának utolsó nagy nemzetközi összecsapásán – alaposan megdolgozott a győzelemért, egy nagyon kiélezett meccsen, a hosszabbítás negyedik percében hajította el Szaitót, visszahozva ezzel a francia reményeket (2–1).

A negyedik párban a 48 kilogrammból érkező olimpiai bajnoknő, Cunoda Nacumi és az 57 kilós Sarah Leonie Cysique nézett farkasszemet. A súlykülönbséget másodszor is eltüntették a japánok, Cunoda remek fejen átdobással szerezte meg csapata harmadik pontját (3–1).

A 73 kilogrammban a kétszeres olimpiai bajnok, 66 kilós Abe Hifumi kezében volt a lehetőség, hogy eldöntse az aranyérem sorsát, a 73 kilósok között olimpiai ezüstérmes Joan-Benjamin Gaba próbálta ebben megakadályozni. Abe a teljes fegyverzetét felvonultatta, sokkal többet támadott, de Gaba keményen állta a sarat. A hosszabbításra kettő-egyes intésaránnyal fordultak, de a bírók már nem nyúltak bele a meccsbe, amely végül emlékezetes csatában, a kilencedik percben dőlt el Gaba javára (3–2)...

Újabb „óriások” álltak a tatamira, fehérben Takaicsi Miku, kékben Clarisse Agbegnenou, előbbi rendkívül csalódott volt az egyéni küzdelmek után, hiszen négyszeres világbajnoki érmesként még a legjobb nyolc közé sem tudott bejutni, a kétszeres olimpiai, hatszoros világ- és ötszörös Európa-bajnok Agbegnenou pedig a dobogó harmadik fokára állhatott kedden. Ez a párharc is aranycsatát hozott, Agbegnenou pedig minden rutinját összeszedve egyenlített (3–3)!

A forgatókönyvet pedig alighanem Hollywoodban írták, mert a mindent eldöntő aranypontos csatának a nehézsúlyt „dobta a gép”. Riner és Szaito újra összecsapott. Hat és fél percig tartott az újabb csata, amelyben mindkét fél két intést kapott, s mindkét fél megszerezhette volna a győzelmet magának és csapatának is. Ez végül a sportág valaha volt legsikeresebb judósának sikerült: Teddy Riner dobással zárta le az olimpiai judotornát, Franciaország megvédte címét, megszerezte az olimpia aranyat (3–4)! Riner pedig „még nagyobb” lett: immár hétszeres olimpiai érmes, ötszörös olimpiai aranyérmes!

A dobogó harmadik fokára két csapat állhatott fel, a brazilok 4–3 arányban győzték le az olaszokat (aranypontig tartott a csata), Dél-Korea és Németország összecsapásából pedig az ázsiaiak jöttek ki jobban (ugyancsak hosszabbításban).

Ezzel véget ért a párizsi olimpiai judotorna, amelyről nyilván sokat beszélünk még...

Forrás: Judoinfo
Eredmények: KLIKK IDE!
Fotó: IJF, Emanuele Di Feliciantonio, IJF, Tamara Kulumbegashvili, IJF, Gabriela Sabau, EJU, Gabi Juan

2024. 08. 03.

Naptár

Események